Kiadós "mikroklimatikus" éjszakánk volt, többször az eső zajos tetőverésére ébredéssel. A tegnap esti falusi séta, az ázott talaj és pocsolyakerülgetés keltette gyanú beigazolódott - bár reggel még nem gondoltuk, hogy aztán ez egész nap folytatódni fog. Helyi idegenvezetőnk mondta, hogy nem szokott ilyen esős idejük lenni, ez még csak nem is az esős évszak (tél), de ezelőtt meg 3 hét száraz kánikulájuk volt. A vizes ruhák mindenesetre nehezen száradnak, sőt, minden csak egyre nedvesebb lesz, főleg, mert ez a nem esik / kicsit esik / hirtelen 5 perces égleszakadás folyamatosan váltogatja egymást, némi napsütéssel megspékelve. És mindeközben meleg van, párás, fülledt a levegő, ami mindenképp más, mint egy otthoni eső, szinte mindegy is, hogy épp esik vagy nem, teljes belenyugvással indulunk neki bármilyen napközbeni programnak.
Reggelink az eddigi legminimalistább, már a rizsesbab is elmaradt a rántotta mellől (ananász, dinnye azért volt). Utána rövid Karib-tenger nézés világosban is, a szállástól 50 méterre a part, kis-közepes, szabálytalan hullámokkal, amit előző este a sötétben csak hallottunk. Fürdés nem ajánlott, de nincs is az a kifejezett strandidő. Aztán ekkor kezdődik az imént említett nappali zuhé, így egy órával csúsztatva a folyón kenuzós program. Akkor addig kártyázás, stílusosan mocsarazás :)
Egy óra múlva, amikor már nem tud újdonságot mutatni az időjárás, elindulunk, át a falun (Tortuguero), nappal is látva a kis házakat, gyalogos (sár-) ösvényeket közöttük, a fél méteres cölöpökön vezető fősétányt, körbe random pocsolyákkal, és a mindenfelé bóklászó helyiekkel, akik mind turizmusból élnek, és belátni a szobáikba, mert ajtó-ablak itt is tárva-nyitva, és sok a tv-zés, ücsörgés, bandázás, gyerkőcök bicikliznek, játszanak, a kutyák is egész nap alszanak a házoldalakban, végül is egészen belelátunk az itteniek életébe, ami igazán pura vida. Nincs autó sem a faluban, minden csak gyalog érhető el, de úgyis minden elég kicsi, szűkös, cölöpös, nem is férne ilyesmi.
A délelőtti csónakázásra 3 kis evezős csónakkal, hajónként helyi vezetőinkkel / kormányosainkkal indultunk, a Tortuguero Nemzeti Park területén lévő, 4 folyó találkozása és sok kis ága-boga által behatárolt területen. Kb. 6 féle új madárfajjal, leguánokkal, baziliszkusz gyíkokkal, pókmajmokkal, vidrákkal, a normál (fűben vagy fatörzsön meglapuló) kajmánok mellett egy példány vetődő kajmánnal futottunk össze, a többségük nagyon jól tűrte, hogy közelről fényképezgessük, bámuljuk őket, pl. volt egy kb. fél méteres madárfaj, ami csak éjszaka aktív, így kb. egy méterre meg lehetett közelíteni őket.
Ebédidőre visszaevezgettünk a faluhoz, ahol szabadprogramként betértünk ebédelni egy helyi kis helyre, és végre megkóstolhattuk a messze földön híres sonkás és sajtos szendvicseiket;) / kókuszos rizsesbabos csodájukat, ki-ki ízlése szerint. A kókuszos cucc elég finom volt, otthoni reprodukcióra feltétlen érdemes. [Közben eső, nap, zuhé, csendes eső, nap]
Koradélután csoportos gumicsizmabérlés, és irány a Tortuguero N.P., szemöldökös vipera látása a kiválasztottaknak, majd komoly víz- és sártenger-keresztezés. Eleinte nem nagyon találtunk állatokat, de sötétedés környékére megjelentek a pókok, kék rák hátrafelé-mozgás közben, tenyérnyi, díszes lepke, denevér, illetve láttuk az előző évi teknősköltés földbe vájt üregeit. Az éhesebbek néhány termesszel csillapították éhségüket, egyenesen a termeszfészekről szedve. Tudtátok, - állítólag-, hogy a termeszek répa ízűek, és ropognak a fogak alatt:)?
Mire visszaértünk a kis gyalogtúráról, besötétedett, kis pihenő után még bementünk a faluba boltba és vacsorázni, majd bekukkantottunk a folyóparton fekvő discothekbe. Aztán a különféle esőtípusok kíséretében hazatértünk kis koszos, száradó ruháinktól büdös, de-a-miénk szállásunkra, ma sem kellett altatni senkit. Jó hely ez a Tortuguero, a főterével és az egymás szájában élő lakóival együtt. Állítólag akart a kormány országutat építeni ide a turizmus felpörgetése céljából, de a helyi lakosság leszavazta. Still, life.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése