A ráérős reggeli után indultunk útnak, az első célpont Greco városa felé, ahol megnéztünk a bádogtemplomot, amelynek alapanyagát Belgiumból hozatták, a legenda szerint félreértés eredményeként került ide az eredetileg Görögországba szánt bádoglemez. A tévedés oka a város nevében rejlik, mivel az spanyolul Görögországot jelent, így egyszerűen Európa helyett ebben a városban kötött ki az építőanyag, amit aztán felhasználtak templomépítésre.
Ezt követően meglátogattuk a helyi piacot, ahol egymás mellett a hazaihoz hasonló kialakítású standokon árulták a számunkra egzotikus gyümölcsöket, halakat, húsokat, sajtokat, stb. Megkóstoltuk a helyiek kedvenc tejes turmixát "guanabana"-t, amelynek az íze leginkább a madártej és a nagyon édes banántumix elegyéhez hasonlított. Ettünk még friss sajtot birsalmasajtszerű lekvárral, epret és, mint később kiderült, főzőbanánt (az hasonlított a legjobban a Magyarországon kaphatóhoz, azonban a kisebb méretűt kellett volna választani ahhoz, hogy a legfinomabbat kapjuk).
Utunk következő állomása Sarchi (igen, Szárcsi – a szerk.) városa volt, ahol a főtéren megcsodálhattuk az ország legnagyobb szekerét, amely nemcsak nagy volt, hanem nagyon színes és díszes festésű is. A tér, amelyen állott, maga is színesre festett betonkockákból és kör alakú kövekből állt.
Megálltunk még egy ajándékboltnál, hogy lehessen venni costa ricai emléktárgyat, majd elhagytuk a fővárost magába foglaló tartományt, átlépve Guanacaste tartományba, amely a nevét egy fáról kapta, aminek szinte minden részét hasznosítják, így pl. a kérgéből teát készítenek bronhitisz és hasmenés ellen.
Az utunk során volt alkalmunk megkóstolni a cukornádat. A túravezetőnk tört nekünk nádat, lefaragta a héját, így hozzáférhetővé vált a belső rostos, édes rész, amelyet el lehetett rágcsálni.
Még a határ előtt meglátogattunk egy állatmenhelyet, ahol megnéztük a Costa Ricában élő állatfajokat. Szerencsénk volt, mert a parkban élő, főként éjszakai életmódot folytató ragadozó állatok közül egyedül a borzot nem láttuk, az összes többi megmutatta magát, így megleshettük a jaguárt, pumát, ocelotot, kismajmot, vidrákat, tukánt (ez egy gyönyörű színekben pompázó, nagy csőrű madár), araszári és más papagájokat, valamint őzet és marhát egyaránt.
A parkot egy svájci származású hölgy hozta létre azzal a céllal, hogy a veszélyeztetett fajok fennmaradását elősegítse azáltal, hogy befogadja az illegálisan beszerzett, de a hatóság által elkobzott vagy házi kedvencként tartott és megunt állatokat. A parkban szedtünk mangót, majd tovább utaztunk a tartomány fővárosába, Liberiaba, ahol a piacon elfogyasztottuk az ebédünket, ami nekünk Csabával egy marhahúsos levest jelentett. Tele volt zöldséggel: burgonyával, jukkával (yucca), főtt kukoricával, sárgarépával, főzőbanánnal, és járt hozzá egy kis darab zöld héjú, narancssárga húsú citrom, egy tányér rizs és egy tortilla is, ami kettőnk számára is laktatóvá tette a nagy tál ízletes levest. Az árus nővel még beszélgettünk egy kicsit, és egész jól megértettük egymást, ami külön kellemes élményt jelentett számomra, másfél hónapnyi spanyol tanulás után.
Ezt követően egy rövid utazás után a határátkelés mindösszesen kétórás műveletéhez érkeztünk, ami azért vesz igénybe ennyi időt, mert először is ki kell lépni Costa Ricából, amihez ki kell tölteni egy nyomtatványt, lepecsételtetni az útlevelet, majd ugyanezt meg kell ismételni a Nicaraguába történő belépéskor is, majd még a sofőrnek is el kell intéznie a busz beléptetését. Ahhoz képest, hogy hosszadalmas volt ez a procedúra, nem volt olyan unalmas, mert közben folyton volt valamilyen elfoglaltságunk: nyomtatványkitöltés, pénzváltás, emellett beszélgettünk, és megfigyeltük, hogy mivel foglalatoskodnak a helyiek az átkelés közben. Érdekes volt látni, hogyan árulnak nénik hűtőtáskákban lévő nejlonzacskókból (!) készételeket: pl. rizst, hozzá kézzel kiszedett húsdarabokat, amit aztán kézzel fogyasztanak el az éhes utazók. Mi nem kaptunk kedvet, hogy együnk, bár látszólag jóízűen lakmároztak az ételekből.
A lényeg, hogy gond nélkül bejutottunk Nicaraguába, hogy további utazás után elfoglaljuk az elkövetkező két napra a szállásunkat és egy jót vacsorázzunk, a változatosság kedvéért egy vulkán tövében :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése