Camino a la felicidad: Összefoglaló értékelés

Hazaérkezésünk után (blog)szerzőtársaimat megkértem, hogy egy rövid összefoglalót írjanak, amellyel méltán tudjuk lezárni utazásunk beszámolóit. Ez mostanra állt össze, amelyet alább teszek közzé.
A tavalyi zárszóhoz hasonlóan idén is osztályoztuk az egyes helyszíneket. Csaba ebben nem kívánt részt venni, így az alább Brigi, Dávid és az én pontozásom átlagait látjátok (zárójelben feltüntetve az egyes pontszámokat). Az országokról Dávid és Brigi írt rövid összefoglalót, Csabával pedig a legeket gyűjtöttük össze.
Vigyázz, hosszú lesz!

COSTA RICA

· civilizáltság: 3,7 (5, 3, 3)

· kultúra: 4 (4, 4, 4)

· időjárás: 3,3 (4, 3, 3)

· árszint: 4 (4, 4, 4)

· természet: 5 (5, 5, 5)

· emberek: 4,3 (4, 4, 5)

· pihenési-, szórakozási lehetőségek: 4 (4, 4, 4)

Brigi:

COSTA RICA = csodálatos TERMÉSZETI SZÉPSÉGEK országa (rendkívül sokszínű és változatos az élővilága), ez az ,amiért tetszett

· vulkánok (kisebbek és majd 4000 méter magasak; kevésbé és láthatóan aktívak; kopárak és esőerdővel körbeöleltek egyaránt vannak)

· vízesések (zuhatagos, magasról aláhulló vagy inkább szélességét tekintve látványos, csőtörésszerű, mindenféle típusú akad)

· őserdők (alacsonyabban fekvő lombhullatók, örökzöldek, köderdők, folyókba vagy tengerekbe gyökerező növények alkotta mangrove erdők)

· tengerpartok (csendes-óceáni-, atlanti óceáni, lakott és háborítatlan természet közeli mind megtalálható itt)

· ültetvények (megannyi trópusi gyümölcs- és növény szakszerű termesztése, a legismertebbek: banánfélék, ananász, kakaó, dohány, stb.)

· nemzeti parkok, állatfarmok és menhelyek (mind a természet szépségeinek megőrzését célozzák)

· top települése: TORTUGUERO falucska = ahol megállt az idő: kajmánokkal teli folyó és az Atlanti óceán által közrefogott, facölöpös házikókkal teli vidám település, ahonnét száműztek minden autót, még aszfalt sincs, csak a természettel együtt és abból élő barátságos lakók, közelről megfigyelhető állatok, egzotikus növények, és hiába tűnhet elsőre egy Isten háta mögötti, nehezen megközelíthető helynek, mégis minden megvan itt, ami a kellemes léthez szükséges. Ahol tényleg megállt az idő, és ahol érdemes mindenkinek megállni egy kis időre...

Dávid:

Itt töltöttük a legtöbb időt, itt láttuk a legtöbbet, így nyilvánvaló, hogy innen van a meghatározó benyomás. Szimpatikus törekvések, kb. átlagban azt adta, amire számítottam minden téren. A természet gyönyörű, a civilizáció számomra a vártnál nagyobb, az emberek végül is kedvesek voltak.

NICARAGUA

· civilizáltság: 2,3 (3, 2, 2)

· kultúra: 4 (5, 3, 4)

· időjárás: 4,3 (4, 4, 5)

· árszint: 4,7 (5, 4, 5)

· természet: 4,3 (5, 4, 4)

· emberek: 5 (5, 5, 5)

· pihenési-, szórakozási lehetőségek: 3,3 (4, 3, 3)

Brigi:

· top városa: GRANADA = a színek városa: az utazási iroda programleírása szerint "az egyik legszebb kisváros talán az egész közép-amerikai szubkontinensen". Nos, a 'talán' szócskát nyugodtan elfelejthetjük, mert tényleg nagy élmény Granadát látni és benne élni. Nyüzsgő, élettel teli hely, ahol színesre festett, szépen karbantartott, belső átriumos kerteket, csobogókat, szökőkutakat és medencéket rejtő gyarmati épületek közötti szűk utcácskákon sétálgathatunk, patinás templomokat és játszó gyermekek zsivajával megtelő, árusoknak, padokon pihenő embereknek helyet adó tereken szemlélődhetünk és szívhatjuk magunkba az itt élők nyugodtságát, vidámságát, életszeretetét. Az ember teljesen fel tud töltődni itt pozitív energiákkal. A közelben lévő Nicaragua-tó is kellemes kiruccanásra ad lehetőséget, ha az ember elvágyódna a város zajából a háborítatlan természet lágy ölére. Nem véletlenül éreztem ebben a városban az út során először és olyan nagy erővel azt, hogy vétek pár nap elteltével tovább állni, sokkal több időt megérne Granada, amely mágnesként vonzza magához az embert.

· top program: SAN JUAN DEL SUR = a tengerpart: csendes-óceáni partvidéken elterülő háborítatlan partszakasz, egykor szebb napokat látott elhagyatott szálloda maradványainak tőszomszédságában, ahol míg sütött a nap a hatalmas hullámokat lehetett meglovagolni, majd megcsodálni a naplementét, majd tábortűz melege és fénye mellett elkölteni a magunk sütötte vacsorát néhány adag rum elfogyasztásával, remek beszélgetések közepette. Az élet olyan egyszerűen szép tud lenni...

Dávid:

Talán a két leghangulatosabb szállás volt az Apoyo tó melletti és a granadai hostel. Itt kicsit megdöbbentett a szegénység a városokban még Costa Rica után is.

PANAMA

· civilizáltság: 3,7 (3, 4, 4)

· kultúra: 3,3 (4, 3, 3)

· időjárás: 4 (4, 4, 4)

· árszint: 4,3 (4, 4, 5)

· természet: 4,3 (5, 4, 4)

· emberek: 3,7 (4, 4, 3)

· pihenési-, szórakozási lehetőségek: 4 (4, 5, 3)

Brigi:

· top városa: PANAMAVÁROS = a hihetetlen pezsgés és kontrasztok városa... Nagy végleteket tapasztalhatunk itt meg, mivel megfér egymás mellett számos egymással látszólag összeférhetetlen dolog: a felhőkarcoló-erdők (évről évre 3-4 új emelkedik ki a "semmiből"), a karbantartott tengerparti sétány, a folyamatosan szépülő óváros, valamint a nyomornegyedek, városra nagy általánosságban jellemző szemétkupacok, fedél nélküli csatornanyílások, a hazai kínai piacra emlékeztető zsibvásárok, út menti sütödék és kifőzdék. Mesébe illő buszok, amik a tömegközlekedés motorjai (díszesek, tömöttek, olcsók), mellettük már forgalomba állított modern, chipkártyával működő modern buszok. Mindez olyan érdekes és hangulatos egyveleget alkot, ami miatt jól érzi itt magát az ember.

Dávid:

Torz a kép kicsit, mert itt igazából alig hagytuk el a civilizációt, ellenben mivel az út végén volt, így már hozzá voltunk szokva a viszonyokhoz. Panamaváros sokarcúsága érdekes volt, kicsit segített hozzászokni a hazajövetelhez.

SAN BLAS

· civilizáltság: 2 (2, 2, 2)

· kultúra: 4,3 (4, 4, 5)

· időjárás: 5 (5, 5, 5)

· árszint: 4,3 (5, 4, 4)

· természet: 5 (5, 5, 5)

· emberek: 4,3 (4, 5, 4)

· pihenési-, szórakozási lehetőségek: 3,7 (4, 4, 3)

Brigi:

SAN BLAS szigetek = háborítatlan paradicsomi környezet, ahová mindenki elvágyódik... Türkizkék tenger (benne megannyi korallzátony, színes halak, változatos élővilág), fehér homok, pálmafák, szikrázó napsütés, barátságos bennszülött indiánok, áram generátorról, édesvíz a szárazföldről kannákban hozva, nádkunyhók, a nyugalom és béke szigete, ahol az egyetlen stressz forrást a pálmafákon lévő kókuszdiók jelentik, amelyekre oda kell figyelni, nehogy az ember fejére essenek :)

Dávid:

Non plus ultra, ez tényleg az abszolút kikapcsolódásról szólt. Gyönyörű környezet, végtelenül kedves emberek, nagyon jó hangulat. Ellenben nekem megdöbbentő és kiábrándító volt kicsit, hogy mennyire nem törődnek a környezetükkel.

FLORIDA

(mivel Dávid Floridába már nem tartott velünk, így itt már csak Brigi és az én pontjaim alapján átlagoltam)

· civilizáltság: 5 (5, 5)

· kultúra: 3,5 (4, 3)

· időjárás: 4,5 (4, 5)

· árszint: 3 (3, 3)

· természet: 3,5 (4, 3)

· emberek: 4 (4, 4)

· pihenési-, szórakozási lehetőségek: 5 (5, 5)

Brigi:

FLORIDA = a jól kihasznált jólét vidéke:

· lépten nyomon látszik a gazdagság, ami megmutatkozik a rendezettségben, tisztaságban (helyenként még talán a füvet is fésűvel egyengetik, hogy jól álljon :)

· Jóleső meleg van, amely jókedvűvé, és az ezzel együtt járó lenge ruházat pedig magára sokat adóvá teszi az itt lakókat.

· Látnivalók sora: felhőkarcolóval teli Miami; csodás tengerparttal, nyüzsgő éjszakai élettel büszkélkedő Miami Beach; hatalmas kiterjedésű, számos természeti szépséget magába foglaló és arra épülő programokat kínáló Everglades Nemzeti Park; a buli- és bóvli-város Key West; a szórakoztatásra épülő Orlando; az űrhajózás iránt érdeklődők paradicsoma a Kennedy Space Center, a kiárusításokkal csalogató bevásárlóközpontok; és még lehetne sorolni, mi mindent kínál Florida, ha az ember programokkal teli vakációra vágyik civilizált környezetben.

Brigi megjegyzése:

Bár mindenkinek más szempont lehet az elsődleges, és annak alapján más rangsort is fel lehet állítani, de az összesítésemből kiderül, hogy nálam a legjobb pontszámot Nicaragua kapta, ami nem csoda, mert nagyon a szívemhez nőtt ez az ország, különösen Granada városa és a Nicaragua tó környéke. De az is látszik, hogy a többi ország is szorosan követi a nyertest, Costa Rica a második, ahol a csodálatos, változatos természet a civilizációval és kulturáltsággal párosul (kicsit ugyan néha már túl európaias is emiatt, de mivel én nagyon európai vagyok, ezért így vagy épp ezért tetszett nagyon), és egyező pontszámmal végzett nálam San Blas és Florida, mint érdekes ellentétpáros: nyilván San Blas a romlatlan paradicsomi környezete miatt kedves a számomra, míg Florida a rendezettségével, gazdagságával, kellemes éghajlatával és a kikapcsolódási lehetőségek nagy választékával nyűgözött le. Habár Panama került az utolsó helyre, ez nem jelenti azt, hogy ott rossz lett volna vagy nem mennék oda többet, csak azért lett utolsó, mert annak is kell lennie egy rangsorban, de remek ország az is (és ne feledjük, hogy San Blas szigetek is ott vannak, még ha a guna indiánok független tartományaként). Ami miatt talán mégis - kis különbséggel - a legkevesebb pont neki jutott, az a néhol nagyon, máshol kevésbé zavaró szemetességéből, szegénységgel párosuló rendezetlenségéből fakad. Ugyanakkor ez a vidék is csodálatos természeti szépségekkel büszkélkedhet, és sok érdekes egyéb látnivalót kínál, amiből sokat meg is néztünk (hiszen ebben az országban töltöttük el a legtöbb napot), úgyhogy mindenkit bátorítani fogok, hogy semmiképp ne hagyja ki Panamát, ha a térségben jár.

TOP5

És akkor álljanak itt a legek, az a legfőbb öt téma, ami a leginkább megszerettette velünk az utat.

Csaba:

Öt kedvenc, sorrend nélkül. Nehéz volt választani, nagyon sok így is kimaradt.

Panamaváros

Rengeteg felhőkarcoló, ceviche a halpiacon, óriási utcazenekar, gyönyörű óváros, örült diszkó negyed, mocskos bevásárló utca, bolond kínai mosodás, utcai kolbászsütő. Ez volt az egyetlen közép-amerikai nagyváros, sőt, a szigeten kívül az egyetlen hely, ahol több időt töltöttünk, és így volt idő legalább minimálisan megismerni. Bármikor visszamennék.

Ételek

A napi háromszori rizses babot meg lehet persze unni, de a három hét alatt volt néhány felejthetetlen étkezésünk is. Legjobban talán azokat élveztem, amikor sodródtam a piacon a tömegben, találtam egy lepukkant kifőzdét, rámutattam valami ismeretlen kajára, spanyolul próbáltam kideríteni, hogy miből van, persze sikertelenül, de mindegy is, mert tízből kilencszer nagyon finom volt.

(A képet egyik útitársunk készítette.)

Panamai buszok

Ledsorok, Jézus és Justin Bieber festmények, lila boák a kapaszkodókon, bachatát bömbölő hangfalrendszerek, lukas padlólemez, zenélő légfék, a sofőr látómezejét félig kitakaró feliratok. Hihetetlen, ahogy kinéznek. A Panama-csatorna felé menet az egyikről majdnem lemaradtam, a hátsó vészkijáratán kellett bemásznom, és akkora tömeg volt, hogy az ölemben egy negro kisgyerekkel utaztam végig.

Granada

Csodaszép nicaraguai város, régi koloniális épületekkel. Csak két éjszakát töltöttünk a hipszterhostelünkben, de ide is vissza tudnék menni hosszabb időre. Ja és itt volt velünk a tüneményes Gioconda, a kedvenc idegenvezetőm, aki szerelmes dalokat énekelt a túravezetőnknek és nicaraguai népviseletbe öltöztette a lányainkat.

San Juan del Sur, Csendes-óceán

Egy eseménytelen fél nap, se hegymászás, se vadles, csak kint voltunk az évek óta üresen álló szálló kertjében, fürödtünk a jéghideg Csendes-óceánban, ettük a tábortűzön sült félig véres sztéket, meg rumoztunk. Erről nem is tudok sokat írni, ez egyszerűen csak tökéletes volt.

Koppány:

legjobb élmény: társas utazás, emberek, bulik

Számomra nehéz döntés volt az eddig mindig magánszervezésben végigkalandozott utazásaim ezúttal feladni, és szervezett, csapatos útra cserélni. Ezt a döntést természetesen racionális érvek vezérelték, mert egyrészt a spanyoltudásom hagy némi kívánnivalót maga után (értsd. nem beszélek spanyolul), másrészt három ország felfedezéséhez szükséges előkészületekre sem igazán volt ezúttal időm. Így ha szerettem volna igazán megismerni a világnak eme szegletét, akkor épp ideje volt, hogy megtanuljak alkalmazkodni cserébe a sok előnyért. Utólag nemhogy nem bántam meg, de még kellemes csalódásként is tekintek vissza az egész társasutazásban rejlő lehetőségekre, amelyek fölött eddig szemet hunytam. Ilyenek például – a teljesség igénye nélkül – a következők: új embereket lehet megismerni, minden előre meg van szervezve, amivel jelentős idő spórolható, az út során felmerülő problémákat nem nekem kell megoldanom, a helyi viszonyok ismerete biztonságot, biztonságérzetet ad, olyan helyekre is eljutok, amiről talán sosem hallottam volna. Hogy milyen előnyei s hátrányai lehetnek egy ilyen útnak, annál nálamnál nagyobb tapasztalattal rendelkező és szexi írói vénával megáldottak is írtak már: Panamaricana, Világevő, Travellina. További linkek: 1, 2, 3, és aki még ennél is jobban érdeklődik a téma iránt, az biztosan tudja használni a Google-t rendeltetésszerűen is. J

Összességében azonban elmondhatom, hogy egyáltalán nem bántam meg, hogy belevágtam egy ilyen csoportos utazásba, mert az elejétől a végéig nagyon élveztem, sőt, Floridában már hiányoztak is a megismert emberek. Az emberek kisebb-nagyobb hibáit az ember ilyen környezetben sokkal könnyebben elnézni, számomra az alkalmazkodás egyáltalán nem jelentett gondot, és azt hiszem, hogy – a leírt blogos vitán kívül – talán semmilyen kellemetlenséget nem ért, s talán nem is okoztam ilyet. De már azt is elfelejtettük, kivéve, amit abból tanultunk. J

Ja, és a lényeg: szerintem egy várost, országot, vidéket, kultúrát, embereket, társadalmat nem lehet megismerni a maga éjszakai életének átélése nélkül. Nappal az ember sokszor csak a turistákkal találkozik, a helyiek dolgoznak. Nappal mindenki sokkal kimértebb, távolságtartóbb. Az éjszaka (érjen ez az utcán, egy bárban, egy klubban, egy helyi házibuliban, egy étteremben, vagy a tengerparton) nyílnak ki igazán a kapuk és az emberek. Ez az ideje az ismerkedésnek, a gátlások elengedésének, a felszabadulásnak, a lehetőségeknek. És ebbe – köszönet a résztvevőknek – a legtöbb helyszínen bele is kóstolhattam. Van úgy, hogy az embert bár érdekli az éjszaka, lusta, vagy kedvtelen, és nem vág neki. Társaságban ezt én nem tapasztaltam. Ha lehetett volna, minden este mentem volna szórakozni.

legjobb nap: Chato, Canopy, Wellness, Disco

A nap részletes beszámolóját a fenti sorra kattintva elolvashatjátok, azt nem szeretném itt újra leírni. Azonban röviden mégis lefestem, miért pont erre a napra esett a választásom. Egyrészt a Canopyra már rokonaim is felhívták a figyelmem, hogy ne hagyjam ki, és az adrenalin is már jó néhány napja tombolt bennem. Akik ismernek tudják, hogy meglehetősen izgága vagyok, ha nem lennék ilyen öreg, azt mondanák néhányan, hogy hiperaktív. Kevés olyan dolog van, amibe engem nehéz belerángatni, ha az nem illegális. Az adrenalin az én drogom. J Szóval egyrészt a canopy megalapozta a napot, amelyet a „céltalan”, esős hegymászás a köderdőben csak tovább fokozott. Akkor talán senki nem gondolta, hogy a túra egyik legnagyobb élményét éli át, amikor a zuhogó esőben egy egyszemélyes ösvényen másztunk felfelé a meredek lejtőn nyakig sárosan, hogy a csúcsról semmit se lássunk, viszont még le is kelljen sétálni. Na de utólag! Szívem szerint még mindig a zuhogó esőben caplatnék a hegytetőre. És ezzel még messze nem volt vége a napnak. A fáradt, kimerült végtagjainkat este élményfürdőben áztathattuk, ahol megannyi meleg- és hidegvizű medence kényeztetett minket, nem beszélve a bőrbarát vizicsúszdákról. A nap már ugyan ekkor meg volt koronázva, de a levezetésképp még elmentünk a helyi dizsibe, ahol olyat láttunk, amit én még máshol a világon sosem. A tánctéren csak latin páros táncokat roptak, se tömeg nem volt, sem csoportos tömörülések. Ugyan kívülállónak éreztem aznap este magam, de a látott élmény akkor is megmarad.

legjobb helyszínek: San Blas, Granada, Tortuguero

A legjobb helyszínek, amiket egy út során az ember szeretne látni, ott megpihenni, illetve részesüké válni, azok számomra Granada, Tortuguero és San Blas voltak. Előbbi a maga barátságos, rendezett, ápolt és csalogató légkörével lopta magát a szívembe, egy európai stílusú, latin-amerikai szívű lenyűgöző város. Tortuguero és San Blas a világtól való elszigeteltségükkel (utóbbi esetben szó szerint értendő) és érintetlenségükkel vívták ki a csodálatom és visszavágyódásom. Mindkét helyszín magával ragadó és egy másik élet örömeit lelhetjük meg bennük.

legszebb táj: Tenorio kirándulás

Nehéz választani olyan csodálatos tájak között, amiken az út során jártunk, de ha egyet ki kéne emelnem a szépsége miatt, akkor azt hiszem, a Tenorio Nemzeti Parkot választanám. Az esőerdő túra során láttam életem legszebb vízesését, és az egyik legcsodásabb azúr-kék patakot. A hely flórája és faunája lenyűgöző még úgy is, hogy az ember nem lát jaguárt, a természetes jazucciban való fürdőzés pedig amellett, hogy fntasztikus érzés, felejthetetlen is.