Hazaérkezésünk után (blog)szerzőtársaimat megkértem, hogy egy rövid összefoglalót írjanak, amellyel méltán tudjuk lezárni utazásunk beszámolóit. Ez mostanra állt össze, amelyet alább teszek közzé.
A tavalyi zárszóhoz hasonlóan idén is osztályoztuk az egyes helyszíneket. Csaba ebben nem kívánt részt venni, így az alább Brigi, Dávid és az én pontozásom átlagait látjátok (zárójelben feltüntetve az egyes pontszámokat). Az országokról Dávid és Brigi írt rövid összefoglalót, Csabával pedig a legeket gyűjtöttük össze.
Vigyázz, hosszú lesz!
A tavalyi zárszóhoz hasonlóan idén is osztályoztuk az egyes helyszíneket. Csaba ebben nem kívánt részt venni, így az alább Brigi, Dávid és az én pontozásom átlagait látjátok (zárójelben feltüntetve az egyes pontszámokat). Az országokról Dávid és Brigi írt rövid összefoglalót, Csabával pedig a legeket gyűjtöttük össze.
Vigyázz, hosszú lesz!
· civilizáltság: 3,7 (5, 3, 3)
· kultúra: 4 (4, 4, 4)
· időjárás: 3,3 (4, 3, 3)
· árszint: 4 (4, 4, 4)
· természet: 5 (5, 5, 5)
· emberek: 4,3 (4, 4, 5)
· pihenési-, szórakozási lehetőségek: 4 (4, 4, 4)
Brigi:
COSTA RICA = csodálatos TERMÉSZETI SZÉPSÉGEK országa (rendkívül sokszínű és
változatos az élővilága), ez az ,amiért tetszett
· vulkánok (kisebbek és
majd 4000 méter magasak; kevésbé és láthatóan aktívak; kopárak és esőerdővel
körbeöleltek egyaránt vannak)
· vízesések (zuhatagos,
magasról aláhulló vagy inkább szélességét tekintve látványos, csőtörésszerű,
mindenféle típusú akad)
· őserdők (alacsonyabban
fekvő lombhullatók, örökzöldek, köderdők, folyókba vagy tengerekbe gyökerező
növények alkotta mangrove erdők)
· tengerpartok
(csendes-óceáni-, atlanti óceáni, lakott és háborítatlan természet közeli mind
megtalálható itt)
· ültetvények (megannyi
trópusi gyümölcs- és növény szakszerű termesztése, a legismertebbek:
banánfélék, ananász, kakaó, dohány, stb.)
· nemzeti parkok,
állatfarmok és menhelyek (mind a természet szépségeinek megőrzését célozzák)
· top települése: TORTUGUERO falucska =
ahol megállt az idő: kajmánokkal teli folyó és az Atlanti óceán által
közrefogott, facölöpös házikókkal teli vidám település, ahonnét száműztek
minden autót, még aszfalt sincs, csak a természettel együtt és abból élő
barátságos lakók, közelről megfigyelhető állatok, egzotikus növények, és hiába
tűnhet elsőre egy Isten háta mögötti, nehezen megközelíthető helynek, mégis
minden megvan itt, ami a kellemes léthez szükséges. Ahol tényleg megállt az
idő, és ahol érdemes mindenkinek megállni egy kis időre...
Dávid:
Itt töltöttük a legtöbb időt, itt láttuk a legtöbbet, így nyilvánvaló, hogy
innen van a meghatározó benyomás. Szimpatikus törekvések, kb. átlagban azt
adta, amire számítottam minden téren. A természet gyönyörű, a civilizáció
számomra a vártnál nagyobb, az emberek végül is kedvesek voltak.
· civilizáltság: 2,3 (3, 2, 2)
· kultúra: 4 (5, 3, 4)
· időjárás: 4,3 (4, 4, 5)
· árszint: 4,7 (5, 4, 5)
· természet: 4,3 (5, 4, 4)
· emberek: 5 (5, 5, 5)
· pihenési-, szórakozási lehetőségek: 3,3 (4, 3, 3)
Brigi:
· top városa: GRANADA = a színek
városa: az utazási iroda programleírása szerint "az egyik legszebb
kisváros talán az egész közép-amerikai szubkontinensen". Nos, a 'talán'
szócskát nyugodtan elfelejthetjük, mert tényleg nagy élmény Granadát látni és
benne élni. Nyüzsgő, élettel teli hely, ahol színesre festett, szépen
karbantartott, belső átriumos kerteket, csobogókat, szökőkutakat és medencéket
rejtő gyarmati épületek közötti szűk utcácskákon sétálgathatunk, patinás
templomokat és játszó gyermekek zsivajával megtelő, árusoknak, padokon pihenő
embereknek helyet adó tereken szemlélődhetünk és szívhatjuk magunkba az itt
élők nyugodtságát, vidámságát, életszeretetét. Az ember teljesen fel tud
töltődni itt pozitív energiákkal. A közelben lévő Nicaragua-tó is kellemes
kiruccanásra ad lehetőséget, ha az ember elvágyódna a város zajából a
háborítatlan természet lágy ölére. Nem véletlenül éreztem ebben a városban az
út során először és olyan nagy erővel azt, hogy vétek pár nap elteltével tovább
állni, sokkal több időt megérne Granada, amely mágnesként vonzza magához az
embert.
· top program: SAN JUAN DEL SUR = a
tengerpart: csendes-óceáni partvidéken elterülő háborítatlan partszakasz,
egykor szebb napokat látott elhagyatott szálloda maradványainak
tőszomszédságában, ahol míg sütött a nap a hatalmas hullámokat lehetett
meglovagolni, majd megcsodálni a naplementét, majd tábortűz melege és fénye
mellett elkölteni a magunk sütötte vacsorát néhány adag rum elfogyasztásával,
remek beszélgetések közepette. Az élet olyan egyszerűen szép tud lenni...
Dávid:
Talán a két leghangulatosabb szállás volt az Apoyo tó melletti és a
granadai hostel. Itt kicsit megdöbbentett a szegénység a városokban még Costa Rica
után is.
· civilizáltság: 3,7 (3, 4, 4)
· kultúra: 3,3 (4, 3, 3)
· időjárás: 4 (4, 4, 4)
· árszint: 4,3 (4, 4, 5)
· természet: 4,3 (5, 4, 4)
· emberek: 3,7 (4, 4, 3)
· pihenési-, szórakozási lehetőségek: 4 (4, 5, 3)
Brigi:
· top városa: PANAMAVÁROS = a
hihetetlen pezsgés és kontrasztok városa... Nagy végleteket tapasztalhatunk itt
meg, mivel megfér egymás mellett számos egymással látszólag összeférhetetlen
dolog: a felhőkarcoló-erdők (évről évre 3-4 új emelkedik ki a
"semmiből"), a karbantartott tengerparti sétány, a folyamatosan szépülő
óváros, valamint a nyomornegyedek, városra nagy általánosságban jellemző
szemétkupacok, fedél nélküli csatornanyílások, a hazai kínai piacra emlékeztető
zsibvásárok, út menti sütödék és kifőzdék. Mesébe illő buszok, amik a
tömegközlekedés motorjai (díszesek, tömöttek, olcsók), mellettük már forgalomba
állított modern, chipkártyával működő modern buszok. Mindez olyan érdekes és
hangulatos egyveleget alkot, ami miatt jól érzi itt magát az ember.
Dávid:
Torz a kép kicsit, mert itt igazából alig hagytuk el a civilizációt,
ellenben mivel az út végén volt, így már hozzá voltunk szokva a viszonyokhoz.
Panamaváros sokarcúsága érdekes volt, kicsit segített hozzászokni a
hazajövetelhez.
SAN BLAS
· civilizáltság: 2 (2, 2, 2)
· kultúra: 4,3 (4, 4, 5)
· időjárás: 5 (5, 5, 5)
· árszint: 4,3 (5, 4, 4)
· természet: 5 (5, 5, 5)
· emberek: 4,3 (4, 5, 4)
· pihenési-, szórakozási lehetőségek: 3,7 (4, 4, 3)
Brigi:
SAN BLAS szigetek = háborítatlan paradicsomi környezet, ahová mindenki
elvágyódik... Türkizkék tenger (benne megannyi korallzátony, színes halak,
változatos élővilág), fehér homok, pálmafák, szikrázó napsütés, barátságos
bennszülött indiánok, áram generátorról, édesvíz a szárazföldről kannákban
hozva, nádkunyhók, a nyugalom és béke szigete, ahol az egyetlen stressz forrást
a pálmafákon lévő kókuszdiók jelentik, amelyekre oda kell figyelni, nehogy az
ember fejére essenek :)
Dávid:
Non plus ultra, ez tényleg az abszolút kikapcsolódásról szólt. Gyönyörű
környezet, végtelenül kedves emberek, nagyon jó hangulat. Ellenben nekem
megdöbbentő és kiábrándító volt kicsit, hogy mennyire nem törődnek a
környezetükkel.
(mivel Dávid Floridába már nem tartott velünk, így itt már csak Brigi és az
én pontjaim alapján átlagoltam)
· civilizáltság: 5 (5, 5)
· kultúra: 3,5 (4, 3)
· időjárás: 4,5 (4, 5)
· árszint: 3 (3, 3)
· természet: 3,5 (4, 3)
· emberek: 4 (4, 4)
· pihenési-, szórakozási lehetőségek: 5 (5, 5)
Brigi:
FLORIDA = a jól kihasznált jólét vidéke:
· lépten nyomon látszik
a gazdagság, ami megmutatkozik a rendezettségben, tisztaságban (helyenként még
talán a füvet is fésűvel egyengetik, hogy jól álljon :)
· Jóleső meleg van,
amely jókedvűvé, és az ezzel együtt járó lenge ruházat pedig magára sokat adóvá
teszi az itt lakókat.
· Látnivalók sora:
felhőkarcolóval teli Miami; csodás tengerparttal, nyüzsgő éjszakai élettel
büszkélkedő Miami Beach; hatalmas kiterjedésű, számos természeti szépséget
magába foglaló és arra épülő programokat kínáló Everglades Nemzeti Park; a
buli- és bóvli-város Key West; a szórakoztatásra épülő Orlando; az űrhajózás
iránt érdeklődők paradicsoma a Kennedy Space Center, a kiárusításokkal
csalogató bevásárlóközpontok; és még lehetne sorolni, mi mindent kínál Florida,
ha az ember programokkal teli vakációra vágyik civilizált környezetben.
Bár mindenkinek más szempont lehet az elsődleges, és annak alapján más
rangsort is fel lehet állítani, de az összesítésemből kiderül, hogy nálam a
legjobb pontszámot Nicaragua kapta, ami nem csoda, mert nagyon a szívemhez nőtt
ez az ország, különösen Granada városa és a Nicaragua tó környéke. De az is
látszik, hogy a többi ország is szorosan követi a nyertest, Costa Rica a
második, ahol a csodálatos, változatos természet a civilizációval és
kulturáltsággal párosul (kicsit ugyan néha már túl európaias is emiatt, de
mivel én nagyon európai vagyok, ezért így vagy épp ezért tetszett nagyon), és
egyező pontszámmal végzett nálam San Blas és Florida, mint érdekes
ellentétpáros: nyilván San Blas a romlatlan paradicsomi környezete miatt kedves
a számomra, míg Florida a rendezettségével, gazdagságával, kellemes
éghajlatával és a kikapcsolódási lehetőségek nagy választékával nyűgözött le.
Habár Panama került az utolsó helyre, ez nem jelenti azt, hogy ott rossz lett
volna vagy nem mennék oda többet, csak azért lett utolsó, mert annak is kell
lennie egy rangsorban, de remek ország az is (és ne feledjük, hogy San Blas
szigetek is ott vannak, még ha a guna indiánok független tartományaként). Ami
miatt talán mégis - kis különbséggel - a legkevesebb pont neki jutott, az a
néhol nagyon, máshol kevésbé zavaró szemetességéből, szegénységgel párosuló
rendezetlenségéből fakad. Ugyanakkor ez a vidék is csodálatos természeti
szépségekkel büszkélkedhet, és sok érdekes egyéb látnivalót kínál, amiből sokat
meg is néztünk (hiszen ebben az országban töltöttük el a legtöbb napot),
úgyhogy mindenkit bátorítani fogok, hogy semmiképp ne hagyja ki Panamát, ha a térségben
jár.
TOP5
És akkor álljanak itt a legek, az a legfőbb öt téma, ami a leginkább
megszerettette velünk az utat.
Csaba:
Öt kedvenc, sorrend nélkül. Nehéz volt választani, nagyon sok így is
kimaradt.
Rengeteg felhőkarcoló, ceviche a halpiacon, óriási utcazenekar, gyönyörű
óváros, örült diszkó negyed, mocskos bevásárló utca, bolond kínai
mosodás, utcai kolbászsütő. Ez volt az egyetlen közép-amerikai nagyváros, sőt,
a szigeten kívül az egyetlen hely, ahol több időt töltöttünk, és így volt idő
legalább minimálisan megismerni. Bármikor visszamennék.
A napi háromszori rizses babot meg lehet persze unni, de a három hét alatt
volt néhány felejthetetlen étkezésünk is. Legjobban talán azokat élveztem,
amikor sodródtam a piacon a tömegben, találtam egy lepukkant kifőzdét,
rámutattam valami ismeretlen kajára, spanyolul próbáltam kideríteni, hogy miből
van, persze sikertelenül, de mindegy is, mert tízből kilencszer nagyon finom
volt.
Panamai buszok
Ledsorok, Jézus és Justin Bieber festmények, lila boák a kapaszkodókon,
bachatát bömbölő hangfalrendszerek, lukas padlólemez, zenélő
légfék, a sofőr látómezejét félig kitakaró feliratok. Hihetetlen, ahogy
kinéznek. A Panama-csatorna felé menet az egyikről majdnem lemaradtam, a hátsó
vészkijáratán kellett bemásznom, és akkora tömeg volt, hogy az ölemben egy
negro kisgyerekkel utaztam végig.
Csodaszép nicaraguai város, régi koloniális épületekkel. Csak két éjszakát
töltöttünk a hipszterhostelünkben, de ide is vissza tudnék menni hosszabb
időre. Ja és itt volt velünk a tüneményes Gioconda, a kedvenc idegenvezetőm,
aki szerelmes dalokat énekelt a túravezetőnknek és nicaraguai népviseletbe
öltöztette a lányainkat.
Egy eseménytelen fél nap, se hegymászás, se vadles, csak kint voltunk az
évek óta üresen álló szálló kertjében, fürödtünk a jéghideg Csendes-óceánban,
ettük a tábortűzön sült félig véres sztéket, meg rumoztunk. Erről nem is tudok
sokat írni, ez egyszerűen csak tökéletes volt.
Koppány:
legjobb élmény: társas utazás, emberek, bulik
Számomra nehéz döntés volt az eddig mindig
magánszervezésben végigkalandozott utazásaim ezúttal feladni, és szervezett,
csapatos útra cserélni. Ezt a döntést természetesen racionális érvek
vezérelték, mert egyrészt a spanyoltudásom hagy némi kívánnivalót maga után (értsd. nem beszélek spanyolul), másrészt
három ország felfedezéséhez szükséges előkészületekre sem igazán volt ezúttal
időm. Így ha szerettem volna igazán megismerni a világnak eme szegletét, akkor épp
ideje volt, hogy megtanuljak alkalmazkodni cserébe a sok előnyért. Utólag
nemhogy nem bántam meg, de még kellemes csalódásként is tekintek vissza az
egész társasutazásban rejlő lehetőségekre, amelyek fölött eddig szemet hunytam.
Ilyenek például – a teljesség igénye nélkül – a következők: új embereket lehet
megismerni, minden előre meg van szervezve, amivel jelentős idő spórolható, az
út során felmerülő problémákat nem nekem kell megoldanom, a helyi viszonyok
ismerete biztonságot, biztonságérzetet ad, olyan helyekre is eljutok, amiről
talán sosem hallottam volna. Hogy milyen előnyei s hátrányai lehetnek egy ilyen
útnak, annál nálamnál nagyobb tapasztalattal rendelkező és szexi írói vénával
megáldottak is írtak már: Panamaricana, Világevő, Travellina. További linkek: 1, 2, 3, és aki még ennél is jobban érdeklődik a téma iránt, az
biztosan tudja használni a Google-t rendeltetésszerűen is. J
Összességében azonban elmondhatom, hogy egyáltalán nem bántam meg, hogy
belevágtam egy ilyen csoportos utazásba, mert az elejétől a végéig nagyon
élveztem, sőt, Floridában már hiányoztak is a megismert emberek. Az emberek
kisebb-nagyobb hibáit az ember ilyen környezetben sokkal könnyebben elnézni,
számomra az alkalmazkodás egyáltalán nem jelentett gondot, és azt hiszem, hogy –
a leírt blogos vitán kívül – talán semmilyen kellemetlenséget nem ért, s talán
nem is okoztam ilyet. De már azt is elfelejtettük, kivéve, amit abból
tanultunk. J
Ja, és a lényeg: szerintem egy várost, országot, vidéket, kultúrát,
embereket, társadalmat nem lehet megismerni a maga éjszakai életének átélése
nélkül. Nappal az ember sokszor csak a turistákkal találkozik, a helyiek
dolgoznak. Nappal mindenki sokkal kimértebb, távolságtartóbb. Az éjszaka (érjen
ez az utcán, egy bárban, egy klubban, egy helyi házibuliban, egy étteremben,
vagy a tengerparton) nyílnak ki igazán a kapuk és az emberek. Ez az ideje az
ismerkedésnek, a gátlások elengedésének, a felszabadulásnak, a lehetőségeknek.
És ebbe – köszönet a résztvevőknek – a legtöbb helyszínen bele is kóstolhattam.
Van úgy, hogy az embert bár érdekli az éjszaka, lusta, vagy kedvtelen, és nem
vág neki. Társaságban ezt én nem tapasztaltam. Ha lehetett volna, minden este
mentem volna szórakozni.
legjobb nap: Chato, Canopy, Wellness, Disco
A nap részletes beszámolóját a fenti sorra kattintva elolvashatjátok, azt
nem szeretném itt újra leírni. Azonban röviden mégis lefestem, miért pont erre
a napra esett a választásom. Egyrészt a Canopyra már rokonaim is felhívták a
figyelmem, hogy ne hagyjam ki, és az adrenalin is már jó néhány napja tombolt
bennem. Akik ismernek tudják, hogy meglehetősen izgága vagyok, ha nem lennék
ilyen öreg, azt mondanák néhányan, hogy hiperaktív. Kevés olyan dolog van,
amibe engem nehéz belerángatni, ha az nem illegális. Az adrenalin az én drogom.
J Szóval egyrészt a canopy megalapozta a
napot, amelyet a „céltalan”, esős hegymászás a köderdőben csak tovább fokozott.
Akkor talán senki nem gondolta, hogy a túra egyik legnagyobb élményét éli át,
amikor a zuhogó esőben egy egyszemélyes ösvényen másztunk felfelé a meredek
lejtőn nyakig sárosan, hogy a csúcsról semmit se lássunk, viszont még le is
kelljen sétálni. Na de utólag! Szívem szerint még mindig a zuhogó esőben
caplatnék a hegytetőre. És ezzel még messze nem volt vége a napnak. A fáradt,
kimerült végtagjainkat este élményfürdőben áztathattuk, ahol megannyi meleg- és
hidegvizű medence kényeztetett minket, nem beszélve a bőrbarát vizicsúszdákról.
A nap már ugyan ekkor meg volt koronázva, de a levezetésképp még elmentünk a
helyi dizsibe, ahol olyat láttunk, amit én még máshol a világon sosem. A
tánctéren csak latin páros táncokat roptak, se tömeg nem volt, sem csoportos
tömörülések. Ugyan kívülállónak éreztem aznap este magam, de a látott élmény
akkor is megmarad.
legjobb helyszínek: San Blas,
Granada, Tortuguero
A legjobb helyszínek, amiket egy út során az ember szeretne látni, ott
megpihenni, illetve részesüké válni, azok számomra Granada, Tortuguero és San
Blas voltak. Előbbi a maga barátságos, rendezett, ápolt és csalogató légkörével
lopta magát a szívembe, egy európai stílusú, latin-amerikai szívű lenyűgöző
város. Tortuguero és San Blas a világtól való elszigeteltségükkel (utóbbi
esetben szó szerint értendő) és érintetlenségükkel vívták ki a csodálatom és
visszavágyódásom. Mindkét helyszín magával ragadó és egy másik élet örömeit
lelhetjük meg bennük.
legszebb táj: Tenorio kirándulás
Nehéz
választani olyan csodálatos tájak között, amiken az út során jártunk, de ha
egyet ki kéne emelnem a szépsége miatt, akkor azt hiszem, a Tenorio Nemzeti
Parkot választanám. Az esőerdő túra során láttam életem legszebb vízesését, és
az egyik legcsodásabb azúr-kék patakot. A hely flórája és faunája lenyűgöző még
úgy is, hogy az ember nem lát jaguárt, a természetes jazucciban való fürdőzés
pedig amellett, hogy fntasztikus érzés, felejthetetlen is.
legjobb spontán program: homokcsatornaépítés