A huszonnyolcadik nap

Próbálj meg lazítani!

Marci tegnapelőtt kinézte még, hogy honnan és milyen áron lehet eljutni a Bahamákra, mert ugyebár, ha már az ember egy karnyújtásnyira van tőle, akkor nem hagyhatja ki. Vagy mégis? Részletesen utánanézett, és kiderült, hogy hiába szerettük volna, szerdán nem megy hajó oda, csak csütörtökön. Hát jó, akkor legyen csütörtök. Mivel olyan rövid ez az egy hét, előre kellett kicsit tervezni, hogy mindenhova eljussunk, ahova szeretnénk. Nekem ezen kívül még két rokon- és ismerőslátogatás volt betervezve, Csabáéknak egy Kennedy űrközpont, nyilván a bevásárlás sem hanyagolható el, nem beszélve az éjszakai élet felfedezendő kincseiről. Igen, ebbe "rondított bele" a Bahamás terv. Kicsit duzzogtunk ugyan, de a közép-amerikai szocializálódás után már könnyebben elfogadtuk, amit ránk mért a sors. Így alakult, hogy a szerdai napba kellet "besűríteni" a bevásárlást, az egyik rokonlátogatást és a bulit.

A terv úgy szólt, hogy - amíg reggel még a bloggal bajlódom kicsit - Csaba és Brigi megmártózik a szálló medencéjében, aztán összecuccolunk és lépünk Miamiba vásárolni. Eldobom őket Zsoliékhoz, utána én családlátogatok, majd koccanunk újra Miami Beachen és beugrunk valami klubba szökni, Marciékéknál alszunk, és reggel együtt hódítjuk meg a szigeteket. Ezért jó sok mindent kellett becuccolnunk: fürdőrucit, buliruhát, másnapi ruhát, hálózsákot, fogkefét, stb. De végül csak sikerült. A vásárláshoz természetesen az Abercrombie, a Hollister és a Macy's kötelező helyszínek voltak, ezen csillagok együttállásaként esett választásunk az Aventura Mall-ra. Először a gyomrunk óhajának tettünk jó szolgálatot, és hódoltunk a helyi gasztronómiának: Johnny Rocketsbe mentünk burgerezni.

Ezután míg mi az óriási bevásárlóközpont felfedezésével foglalatoskodtunk (érdekesség: itt valamiért nincs a plázákban élelmiszerbolt), addig Zsoliék a parton hetyegtek (remélhetőleg nem egymással). :)

Amíg én (tudtomon kívül) vérző alkarral sétáltam végig, Csaba nagyon oda volt meg vissza a sok bolttól, imádja az impulzív dolgokat. Elbűvölték a méret, a mennyiség, a színek, a szagok és a design. Volt egy csomó érdekes, látványos, csalogató kirakat, de engem nem nagyon tudtak eltéríteni; tudatosan tartottam a Hollister bolt felé.

Sikeres vásárlásomat a helyes pultoslány is komálta, akiről kiderült, hogy csak 18 éves, és sehol nem volt még USA-n kívül (sőt, Floridát sem nagyon hagyta még el), mert az édesanyja nem engedi, hogy útlevele legyen... Igencsak csodálta, hogy Európából eddig jöttem :). Első körben nem győzte meg Csabát és Brigit a választék, de miután végigjártuk az Abercrombie boltot is, Brigi összebarátkozott egy pólóval. Itt én - én sem értem, hogyan történt  - ezúttal nem cseréltem ruhadarabokra egyre fogyó dollárjaim. Amikor eljött az ideje, hogy elinduljunk Beachre, Csabáék meggondolták magukat, és inkább itt akartak maradni. Ezzel én is nyertem egy újabb órát, úgyhogy irány vissza a Hollisterbe egy újabb körre. :) Többszöri (nem szándékos) ruhával ki- besétálás és persze csipogás után Csaba rájött, hogy Amcsiban is szokás fizetni az áruért, így végül csak vett egy pólót. A kocsihoz visszafelé a Macy's-be még benéztem, de ez is gyors látogatás volt.


Időben indultam édesapám unokatestvérének családjához nem számítottam sem az útfelújításra, sem a hatalmas dugóra, viharra pedig pláne nem.

De ezek kombinációja végül elég alacsony átlagsebességet eredményezett, úgyhogy - bár csak 40 percre laktak - 30 perces késéssel érkeztem. Mivel életemben egyszer találkoztam még csak vele, így féltem, hogy kicsit vontatott lesz a találkozás, de végül nagyon kellemesen csalódtam: jó volt egy kicsit jobban megismerni őket.

Egy finom, steak-vacsora után indultam vissza, hogy felvegyem Csabáékat, akik időközben még a kóser-negyedbe is elbóklásztak, és együtt mentünk be a központba. A srácok apartmanjában átöltöztünk, kicsíptük magunkat a murihoz, és együtt mentünk el, hogy még jobban beleszagoljunk a kozmopolita nagyváros éjjeli bűzébe. Az általam már jól ismert, hírhedt Mansionre esett a választás, amiben ezúttal sem csalódtam, egyrészt már bejutni is kisebb művészet volt, másrészt mindent felvonultatott, ami egy efféle helynek kötelező kelléke. Itthon ilyen grandiózus fénytechnikát és show-műsort még nem láttam szórakozóhelyen, igazi burzsuj diszkó. A Cirque de Mansion lépett fel, a Cirque de Soleil "plágiummal vádolt" :) kistestvére. Felbukkantak itt Lady Gaga cókmókjába bújt "szörnyek", dávidi és adoniszi testtel rendelkező alfahímek, és itt-ott előbukkant egy-egy jól szituált, hetyke csecs is. Táncoltak a DJ pulton törpék, volt ketrecben és keretben táncoló, valamint láncon függő néni is. Ingerszegénynek még a csodás három hét után sem nevezném ezt az estét.

Nehéz volt feladni a bulit, de - mivel időközben arra is fény derült, hogy a másnapi bahamai hajóra már nincs hely, ezért nem is alszunk Zsoltéknál - haza kellett még vezetni egy negyven percet, és azt általában nyitott szemmel jobban tudom abszolválni. Még a kocsihoz érve egy kedves levélke várt minket, miszerint a buli 23 dollárral többe került a korábban gondoltnál, de ezt az összeget már a helyi hatóság gyűjti be. Történt ugyanis, hogy nagy bátran a kétirányú utcában a bal oldalon álltam meg (ahol egyébként szabad volt, és még díjat is fizettünk), de nem fordultam meg, így "menetiránnyal szemben" parkoltam. Van ez így...