A tizenkettedik nap

Elképesztően hajnali kelést követően indultunk napi túránkra, ami tudományos megnevezését illetően egy csőtörés-vízesés volt. A csapat nagy részét sikerült elijeszteni azzal, hogy János előre vetítette, hogy 500 lépcső vezet hozzá, amelyek ráadásul nem EU-konformak. Hogy ez pontosan mit is jelent, no azt már nem nagyon sikerült kihúznunk belőle. Végül is, aki  rávette magát, nem csalódott, a csőtörés-vízesés nem egy beázás formájában mutatkozott meg, hanem egy impozáns vízsugárként. A lépcsők sem voltak vészesek, bár felfelé azért sikerült beleizzadni. Lefelé menet egy másik vízesés maradványait is láttuk, a víz ugyanis már hiányzott belőle. Ebben a patakban is lehetett fürödni, amit a csapat „rutinosabb” tagjai ki is használtak. Ami szintén újdonság volt, az, hogy a tiszta vízben pisztrángok lebzseltek (az egy helyben állásukat úszásnak erős lenne nevezni) és az sem nagyon izgatta őket, hogy mellettük úszkáltak.

A vízesés után még tettünk egy hamvába holt próbálkozást András esőkabátjának visszaszerzésére, de a szórakozóhelyet rutinosan nem nyitották ki a zsákmány birtokában, így tovább álltunk Pavona felé. Útközben megálltunk egy kávézónál, ahol leguánok kószáltak szabadon, illetve napoztak a fa ágain. A tulaj rutinosan paradicsommal és különböző más zöldségekkel szoktatta oda őket. Nagyon jámborak voltak, simán hagyták, hogy a farkukat a fotózáshoz a nekünk tetsző irányba állítsuk; pedig ha akartak, akkor tudtak elképesztően gyorsan is mozogni. A hímeket és a nőstényeket könnyű megkülönböztetni, a nagy és díszes a pasi, „a jellegtelen” a nőstény.

Az utunk egy park felé vezetett, ahol különböző gyíkokat és pici-színes nyílméreg békákat láttunk. A békákról annyit kell tudni, hogy a hátukon termelik a mérgező váladékot és abba mártogatták nyilaikat az indiánok. Mindenki egyénileg fedezhette és kutathatta fel az állatokat, János kezdeti segítsége mellett. Összeesküvés elméletünk (ami később erősödik majd) itt kezdett kibontakozni, amikor nagy szenzációként mutattak egy teknőst, ami a patak közepén egy fadarab végén, elég kényelmetlennek tűnő pózban állt mozdulatlanul. Végül is ez igazinak bizonyult, mert amikor közelebb mentünk, behuppant a vízbe és eltűnt.

Itt a park éttermében kaptunk ebédet is, ami kecsegtetően svédasztalos volt. Én a szuvenír-boltban vásárolgattam, így pár perccel később érkeztem, így persze a legjobb falatokat épp elvitték az orrom elől, tehát várhattam, ameddig elkészül újra. A helyiek 10 perces előrejelzését jogosan kétkedve fogadtam, és már féltem, hogy brokkolival és más zöldségekkel kell jóllaknom, de végül szerencsére kihoztak pár darab újabb húscafatot, mait már sikerült levadásznom.

Innen Pavona-ba vezetett az utunk, ahol a buszunktól és sofőrünktől búcsút vettünk és hajóval… khmmmm... lélekvesztővel folytattuk az utunkat. A nagyjából másfél órás hajókázás során szerencsénk volt, láttunk krokodilokat, bár a fentebb már említett összeesküvés elmélet kiteljesedéseként csak turisztikai krokodiloknak tekintettük őket, András még a láncot is vizionálta az egyiken :). Már erősen sötét volt, amikor megérkeztünk a Karib-tenger partján lévő Tortuguero falu földes „főterére”.

A településből a sötét miatt nem sokat láttunk, de a hangulata, a házak  színkavalkádja egyből utánozhatatlan karibi-raszta hangulatot varázsolt mindenkinek. A helyiség 1500 lakossal bír, fő megélhetési forrás az idegenforgalom. Bűnözés állítólag szinte nincs is a faluban, autók sem; ellenben a bankon kívül minden szolgáltatás megtalálható, még óvoda is van – talán ezt láthattuk a szállásra menet, ahol műanyag tejes ládákkal volt körberakva egy kislány. A gyerekek amúgy össze-vissza szaladgálnak este is a faluban mezítláb, nagyon aranyosak, imádják, ha fényképezkednek velük. Külön felüdülésnek ígérkezett, hogy a gaio pinto (babos rizs) különösebb formájával találkozhatunk már itt (mint a karibi-térségben mindenhol), nevezetesen kókusztejjel készítik. Mindenesetre estére olyan helyet kerestünk, ahol nem kell ilyet enni. A központban sikerült is találni egy szimpatikusnak tűnő helyet, ahol végül nagyon jó fokhagymás rákot, illetve csirkét ettünk.

Külön érdekesség, hogy a pár száz méteres szélességű földnyelv egyik felén az édes vizű folyó van, krokodilokkal, a másik oldalon pedig a Karib-tenger, nagy robajú hullámaival. János előre vetíti, hogy a tengerben nem lehet fürödni, mert olyan erős a víz visszaáramlása, hogy közel lehetetlen kijönni belőle. Szerencsére sötét van, így csak majd másnap kezdünk sóvárogni a hullámok után.

A szállásunk elég érdekes, a szobák falai a lehető legvalószínűtlenebb színekben pompáznak, de az igazi megrökönyödést a zuhanyfejek szolgáltatják. Ugyanis a vizet ezekben melegíti fel valami, az ehhez szükséges elektromos áramot pedig a bele vezetett néhány szigetelő szalagozott drótból kapja. Végül mindenkinek sikerült túlélnie a zuhanyzást, de azért teljes nyugalomról nem beszélhetünk.

Vacsora után még tervezünk egy bulizást a helyi Vipera nevű szórakoztató egységben, de persze csak éjfél után kezdődik bármi is. Mindenesetre előre felfedezzük a helyet és meglepődve tapasztaljuk, hogy a bejárattal ellentétes oldalon, közvetlenül a folyó felett egy „kijáratot” is nyitottak, minden figyelmeztetés és védelem nélkül. Nekem rögtön felötlött a rajzfilmekben látott kép, hogy a krokodilok partedlivel a nyakukban, evőeszközzel várják félkör-alakban a véletlenül csobbanó részeg vendéget… Azonban a buli fáradtság miatt elmaradt, „majholnap”! Hazafelé még tettünk egy kört a település másik végében is, s egyszer csak szembe jött egy óvodás korunkbeli játszótér, ahol egyből előjöttek a régi emlékek: libikóka, a mászókáról Ági kitörött tejfogai – ezen apropóból neki is láttunk mászni. Koppány persze kézfacsaró mutatványokat produkált, mivel neki a hóna aljáig ért a cucc, Csaba tudta csak a hátracsavart kézből előre fordulással felmászást nagyjából utána csinálni. Mi egyéb nyaktörő mutatványokkal szórakoztunk, de mindenki feljutott a mászóka tetejére végül!

Holnap egyébként nagy nap lesz, sikerült felkelteni Ági érdeklődését, így a holnapi napról ő készíti a bejegyzést, lássuk-lássuk!

(Ui. A térképet sajnos, nem tudom megcsinálni, mindig lefagy és összeomlik a gugli maps - Koppány, a szerk.)