A tizenhetedik nap

Az előző esti bulit alig kiheverve indultunk már korán a szállástól pár háztömbnyire lévő reggeliző helyre. A menü a már szintén szokásosnak mondható tojásvariációk. A vendéglős a lehető legnagyobb hibát vétve összekeverte a tojás-csodámat más rendelésével (amit persze éhes útitársam ki is használt), így amikor már mindenki közel a száját törölgette, minden spanyol tudásomat összeszedve kellett reklamálnom és fennhangon sürgetnem táplálásomat. Reménykedtem, hogy a nagy sietségben legalább nem sütik meg rendesen a bacont és a tojást, de Panamában az elégedetlen vendég nem foghat ki a konyhán, hogy ne a megszokott minőséget szállítsa, így ismét közepesen szenes bacon és porhanyósra sütött tükörtojás érkezett.

Reggeli után két hajóval indultunk egész napos túránkra, a környező szigetekre és korallzátonyokra. Kezdetnek delfin-les volt beharangozva és teljesítve, (önálló fajmeghatározásunk alapján palackorrú delfinből többet is láttunk, a hajónkhoz kifejezetten közel. Amúgy a tenger a nyílt részeken elég hullámos volt, így az utazás is érdekes volt, nagyokat csapódtunk a hajóval, legtöbbünk örömére.

Az első szigetre mangrove-telepeken keresztül vezetett az út, ami nagyon érdekes látványt nyújtott, ahogy a gyökerek a víz felett terpeszkedtek. Mint megtudtuk, a mangrove magja hetekig tud lebegni a víz felett, hogy táptalajt találjon magának és gyökeret eresszen. A szigetre megérkezve először szembesültünk a Karib-tenger elképesztően átlátszó és színes élővilágot elénk táró vízével. Itt kellett előre megrendelni az ebédünket, amihez a választék kizárólag halból állt, így a társaság tengeri kütyüket nem kedvelő része először került nehéz helyzetbe.

Az ebéd megrendelése után rögtön indultunk snorkellezni egy korallzátonyhoz, ahol hihetetlenül gazdag és színes élővilág tárult elénk. Erről sokat írni nem lehet, a képek majd magukért fognak beszélni.

(A víz alatti képeket András készítette)

A korábban megrendelt ebéd kifejezetten finom volt, így elégedetten indultunk tovább egy másik szigetre fürödni. Itt méteres hullámok fogadtak minket, így leégés ide-leégés oda, irány volt a víz, próbálkozni meglovagolni őket. Elég erőt próbáló feladat volt egyáltalán olyan mélységbe bejutni, hogy a legjobb pillanatban kapjuk el a hullámokat, de a víz alól elő-elő bukkanó „Rastamaan-Rastamaan” dúdolások kifejezetten jó aláfestést nyújtottak.

Miután mindenki kifárasztotta magát a hullámokkal és tovább pörkölődött a napon, egy afro-falu meglátogatásával fejeztük be a túrát. A falu kezdetben unalmasnak induló megnézése az utolsó házban üzemelő kocsmában kezdett érdekes lenni. Egy elbűvölő kislány biztosított hosszú időre mosolyt és megfelelő fotó témát. Már indultunk vissza, amikor egy érdekes emberbe botlottunk, aki harci kakasokat nevelt és mellesleg kókuszdiókkal is kereskedett. a kakasokat nem tudtuk megnézni, mert épp regenerálódtak, de hatalmas lelkesedéssel szervírozta nekünk a kókuszokat, majd bontotta fel.

A hazaút a hullámok hátán szintén izgalmasan telt, a vacsorát egy indiai étteremben találtuk meg, szent Patrik napjának apropójából pedig egy valószínűtlenül zöld italt is kaptunk. Az indiai vacsora az eddigi legjobbak közül való volt.