Az időeltolódás miatt reggel fél nyolckor már felébredünk, és elindultunk kaját szerezni. Találtunk egy elég jó francia pékséget, megreggeliztünk, aztán indultunk felderíteni Miami Beachet, ami igazából egy kis sziget Miami város mellett. Dél felé indultunk, lementünk egészen a sziget csücskéig. Miami Beach olyan kicsi, hogy nincs igazán külvárosi része, az 5. utcától délre vannak építési területek, de amit láttunk a városból, az leginkább egyetlen sűrűn beépített szórakozónegyed derékszögű utcákkal, a keleti parton pedig végig egy 50 méter széles strandszakasszal. A déli csücsökből ráláttunk a túlparton Miami kikötőjére, láttuk az óriási darukat.
Az első nap a kocsiból láttunk valamennyit Miamiból, ez már nem tűnt olyan csillogónak, inkább a Ponyvaregény lepukkant Amerikája. Három hét múlva itt töltünk még egy hetet, akkor majd többet látunk Miamiból, nem végig Miami Beachen leszünk.
A parton visszasétáltunk a szállásunkra, átöltöztünk, és lementünk a strandra. Távolugrás, úszás, testszörf, zsonglőrködés, tűző napon leégés. Nem tudom, milyen idő van itt nyáron, de nekem ez a március elejei időjárás tökéletes strandidő, az óceánt sem éreztük hidegnek. Napközben végig süt a nap, de este is elég egy rövidnadrág. Idén januárban állítólag volt néhány nap, amikor kabátot kellett venni.
Délután elmentünk ebédelni, egy kis éttermet találtunk ahol ribeye steaket ettünk rizzsel, babbal, salátával. A nicaraguai tulajnak elmondtuk az útitervünk, mesélt valamennyit Közép-Amerikáról. Nicaragua szerinte a buszos tömegközlekedést leszámítva nem vészes, Costa Rica nagyon drága, Panama pedig veszélyes. Valutaváltásra a legjobb megoldás, ha nyitunk egy folyószámlát a BAC banknál, és a közép-amerikai fiókjaiból vesszük ki a helyi valutát. Ezt a tanácsát meg is fogadtuk volna, ha van BAC fiók Miami Beachen.
Este átjött Dávid, aki az utolsó találkozásunk óta két banánt evett és egy kétezer dollár feletti munkanapot zárt egy hollywoodi kaszinóban.
A Lincoln Roadra mentünk, kiültünk egy étterem teraszára, Dávid kajált, én meg körülnéztem a főutcán. Megnéztem egy utcai koncertet (gyerekek játszottak nagyon bénán), egy Apple Store-t (rengeteg nagyon profi eladó, rengeteg vevő), egy Britto galériát (a csilivili Darth Vader fejről csak úgy készíthettem fotót, ha a teremőr fotóz és én is benne állok a képben), egy alkotóműhelyt (ez is galériának nézett ki kívülről, de a termekben bolyongva olyan szobákat is találtam, ahol a művészek dolgoztak, illetve az egyikük a laptopjából bömbölő zenére szájharmónikázott), és egy kozmetikai boltot (hangosan szólt a bulizene, Grey Goose vodka koktélokat ivott mindenki, és később kiderült, hogy csak nekem nem volt nyilvánvaló első ránézésre, hogy ez egy melegbár).
Vacsora után még éjfélig mászkáltunk a belvárosban, aztán elbúcsúztunk Dávidtól, aki keddig marad, aztán repül vissza Vegasba. Nekünk egyelőre ez volt az utolsó teljes napunk itt Floridában, szombaton repülünk Panamán át Costa Ricába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése